30 éves születésnapunk alkalmából 30 történettel fogunk megörvendeztetni titeket a misszió történelméből.

#1 Albán történet

Imre bácsi arról mesél, hogy hogyan kezdődött el a Kelet-Európa Misszió Albániai szolgálata.

A rendszerváltozás kezdetén, 1990 júniusa óta dolgozom teljes időben a Kelet-Európa Misszió nemzetközi szervezettel. Ezt megelőzően, a kommunizmus alatti években, illegális formában tartottuk a kapcsolatot velük. Mivel nálunk toleránsabb „puha” diktatúra volt, fogadtuk a keresztény irodalmat, bibliákat, és némi humanitárius segélyt. Ezeket igyekeztünk eljuttatni a „kemény” diktatúrákban lévő keresztény lelki testvéreinknek. (pl. Románia, Szovjetunió, Csehszlovákia… stb.)

1991 szeptemberében, 47 évi kemény diktatúra után adódott egy lehetőség, hogy Albániába utazzunk. Egyik barátom a diktatúra idején, többször volt az országban, egy gyógyszergyár építésében, és a termelés elindításában vett részt. Mint hívő szakember, vágyott arra, hogy szolgáljon az evangélium örömüzenetével is az albán emberek felé. Albániában az alkotmány tiltotta a vallásgyakorlás minden formáját. Lebuldózerezték a templomokat, de még a muszlim mecseteket is. Ez nagyon kíváncsivá tett engem, jelentkeztem is egy vegyes magyar, holland, és amerikaiakból álló missziós csoportba.
Mivel a politikai helyzet nagyon zavaros volt ebben az országban, a Misszió elöljárói és a nemzetközi vezetés is óvott ettől az utazástól.

„Imre! – mondták. Nem tiltjuk meg neked, de nem javasoljuk a részvételedet!” Imádkoztam ezért, de aztán népes csoportunkkal elindultunk. Hat mentőautót, sok-sok humanitárius segélyt és 11 ezer albán képes bibliát, új testamentumot vittünk, mert a teljes Szentírás, akkor még nem volt albánra lefordítva.
A délszláv háború, és a sok akadályoztatás miatt majdnem 3 nap alatt érkeztünk meg Tiranába. Másnap kora este, Sztálin frissen ledöntött szobrával átellenben, résztvevője lehettem, az első evangéliumi keresztény gyülekezet megalakulásának. Drámai volt, ez az esemény a kommunista ifjúsági szövetség székházában történt. Velünk jött egy magyar keresztény újságíró fotóriporter is, aki videókazettát készített, a kb. 10 napos utunkról. Jártuk az országot, és ahol a legnagyobb volt a szükség, ott adtuk át a segélyeket. Éhező gyermekotthonok, idősek otthonai, gyermek kórház stb. A bibliákat is nagy örömmel fogadták mindenhol. Hazaérkezve, a videókazettát elküldtem a misszió nemzetközi vezetőjének, Matthiasnak, és sikerült a holland TV adásába tenni, és az ő elmondása szerint a legnagyobb összegű adakozás történt ezután, a misszió addigi történetében. Ezt követően több hónapon át, Nyíregyházáról magyar teherautók vitték a gabona, és élelmiszer szállítmányokat Albániába.

Amikor 1992 februárjában Kniebis (Németország), a missziónk éves, nemzetközi konferenciáján találkoztunk, Matthias-sal, csak annyit mondott: „Imre! Sorry, hogy le akartalak beszélni az albán utazásról!”

Ezt követő években, az Úr sok-sok áldását éltük át az albán missziós útjaink során. Dicsőség ezért az Úrnak! <

Fekete Imre