A Covid-időszak alatt egy kicsit mindannyian megfáradtunk; magunkra és a saját problémáinkra figyeltünk. Már alig hisszük, hogy Istenben bízva missziós útra indulhatunk, hogy új ismeretségeket kössünk, felüdítsünk másokat, és azáltal mi is felüdülhessünk. Bárhol is élünk, könnyebb elővenni a telefont, felmenni a közösségi oldalakra, hogy mások képeit nézegessük. Nyár végén, mégis húszas éveik elején járó egyetemistákból álló csapat érkezett hozzánk egy németországi missziós szervezettől, akik vállalták, hogy kilépnek a komfortzónájukból. Útjuk fő célja iskolatáskák, tanszerek kiosztása volt magyarországi rászoruló gyermekek számára. A csapatban volt egy afrikai származású férfi is, aki már több éve Németországban él, két lánynak pedig orosz gyökerei vannak, beszélik is a nyelvet. Mexikói csapattagunk is volt, aki Németországban él és ott végzi a tanulmányait.

Biztos mindannyian emlékezünk arra, hogy ha az iskolakezdést nem is vártuk, milyen jó érzés volt kezünkbe venni az új ceruzákat, tolltartót, füzeteket és bepakolni az iskolatáskába. A német fiatalokkal és az önkéntes magyar tolmácsainkkal kicsit magunk is újraélhettük ezeket a pillanatokat, örömöt szereztünk a gyerekeknek, és ezáltal mi is örömöt élhettünk át. Minderre a Kelet-Európa Misszió többéves kapcsolatai adtak lehetőséget; a gondos programtervezés eredményeként csoportunk megbizonyosodhatott arról, hogy jó helyre kerül a segítség és az adomány.

Első nap

Öcsödön jártunk, a Nyitott Kuckó tanodában, ahol roma származású gyermekek segítséget kapnak a házi feladat elkészítésében, illetve korrepetálják is őket. A tanodába járó rászoruló gyerekeket minden évben elviszik nyári táborba, kirándulásokra, moziba, aquaparkba. A Kelet-Európa Misszió évek óta támogatja anyagilag a tanodát.

A tanoda vezetője szervezte a napi programot a missziós csapat számára. Az udvaron, a focipályáján megérkezésünk után szinte rögtön elkezdődött a játék. Később sorversenyeket is rendeztek a szervezők ügyességi feladatokkal. A német fiatalok megtalálták a gyermekekkel a hangot még úgy is, hogy nem beszéltek magyarul. A közös nyelv a játék volt. Majd kiosztottuk az iskolatáskákat, aminek a gyerekek és felnőttek is örültek. A felnőttek különösen azért, mert az iskolakezdés költségei mindig magasak, kiváltképpen idén, amikor az árak sokkal gyorsabban nőnek, mint azt megszokhattuk. Később a német csoport elénekelt néhány német keresztény gyermekdalt. A nap végén három rászoruló családhoz látogattunk el, kisebb csoportokban. Nagy hálával fogadtak minket, mivel az ima és bátorítás mellett kézzelfogható segítségként egy-egy bőséges élelmiszercsomagot is vittünk.

Második nap

Kunszentmiklósra látogattunk el. A gyermekek a lelkipásztor udvarában vártak ránk, ahol kiosztottuk az iskolatáskákat. Mindannyian ámulatba estek, hogy milyen szép és jó minőségű iskolatáskákat kaptak. Itt is elmentünk meglátogatni néhány, a város szélén lakó rászoruló családot. Miután imádkoztunk egy néniért, azt kérdezte: Elmehetek vasárnap a gyülekezetbe? Évekkel ezelőtt meghalt a férje és a fia is, azóta pedig pánikbetegségben szenved. Semmi jót nem várt már az élettől. Bátorítottuk, hogy Isten gondoskodik róla, ha elfogadja. Együtt mondtuk el az imát, amely a megtérésről tesz bizonyságot.

A harmadik napon

Pándra látogattunk el a “Nemadomfel” házba. A ház vezetőjétől rövid ismertetőt hallottunk a házról. Hátrányos helyzetű gyermekeknek nyújtanak iskola után lehetőséget a játékos időtöltésre, kézműves foglalkozásokra vagy akár csoportos táncórákra, este pedig együtt vacsoráznak. Úgy működnek, mint egy nagycsalád, céljuk, hogy megadják a gyermekeknek azt a törődést, amit otthon nem kapnak meg.

A német fiatalok mindenképpen szerettek volna fizikai munkát is végezni a magyarországi szolgálatuk ideje alatt. A ház tartós élelmiszer raktárában takarítottunk, kívül-belül portalanítottuk, a ruha és cipő tárolóban lemostuk a polcokat. Tizenöten voltunk, így hamar elvégeztük a feladatot, ami – az intézmény vezetője szerint – az ott dolgozóknak egy egész napba is beletelt volna.

Délután megérkeztek a gyerekek, akiknek átadtuk az iskolatáskákat, majd a német csapat, ahogyan első nap is, elénekelte a gyermekdalokat, melyekhez tánc is tartozott. A gyermekeket is hívták, hogy csatlakozzanak, néhányan be is álltak hozzájuk. Az egyik dal, amelyet énekeltek, arról szólt, hogy Isten olyan erős, hogy a kezében tartja az egész világot. Az afrikai fiatalember azt mondta, hogy azáltal, ahogy egy nemzetközi közösség alakult ki közöttünk, gyönyörködhetünk Isten hatalmában.

A negyedik nap

kerítésfestésben segédkezett a csapat a Kelet-Európa Misszió inárcsi központjában, este pedig Budapesten, egy egy ifjúsági órán tettek bizonyságot. Az egyik fiú elmondta, hogy egy hónapja tért meg, és ez a missziós út megerősítette a hitében.

Nem történt semmilyen rendkívüli dolog a négy nap alatt, csak figyeltünk másokra, szolgáltunk, bátorítottunk embereket, és adtunk, ahol tudtunk. A fizikai szemünk számára mindez nem látványos, de hitben látható.