Fürdőszoba építés az Udud családnak

Ukrajnában, egy magyarok-lakta kárpátaljai faluban járunk, Aklihegyen. A falu az Akli-hegy, illetve a Gyulai-hegy oldalán terül el. A falubeliek közül többen a hegyoldalban építkeznek, azonban elképzelni is nehéz azokat a körülményeket, amelyben itt élnek az emberek, és nőnek fel a gyermekek. Mintha a nyugati civilizáció ide még egyáltalán nem tudott volna betörni. Itt, ahol még sok zöld található, az emberek sokat beszélgetnek egymással, földutakon közlekednek, és az épületek sem a mai kor legújabb technikái szerint épülnek. Vályogházakat áztat el időről időre a lezúduló eső, és van, akinek még rendes konyhája, vagy fürdőszobája sincs. Az itt lakók mégis küzdenek az elemekkel, hogy a gyermekeiknek megadják azt, ami az életben való boldoguláshoz szükséges.

Ilyen az Udud család is. Korábban egy úttalan erdő belsejében épült házban laktak, azonban idővel, az iskolába- vagy akár a boltba járás miatt is tarthatatlan helyzetbe kerültek. Megvásároltak egy hegyoldalba épített vályogházat, amelyet saját két kezükkel kezdtek el felújítani. A házban nemrég alakítottak ki konyhát, de víz – például – még nincs bevezetve.

Hogy a körülményeiken javítsanak, néhány évvel ezelőtt Sándor, a családfenntartó, kénytelen volt elmenni Csehországba dolgozni, Natália pedig a két kisebb gyermekkel, Mátéval, aki gimnáziumban kilencedik osztályos, és a negyedikes Kristóffal igyekezett a napokat nem csak túlélni, hanem szebbé is tenni. Natália egy gyermekkori baleset következtében elvesztette egyik szeme világát, és a másik szemével is rosszul lát. Ennek ellenére folyamatosan kézimunkázik – köt, horgol –, és a kézimunkákat egy helyi boltban eladja, hogy ezzel is némi bevételhez jusson. Nagyobbik fiúk, Sándor Beregszászon tanul főiskolán, matematikai tanulmányokat folytat, és álma, hogy egyszer ledoktorálhasson. Mindhárom gyermek mögött a szülők támogatása, igyekezete áll, próbálják megteremteni nekik a szükséges feltételeket.

Ebbe a helyzetbe robbant be tavaly tavasszal a koronavírus járvány, amelynek következtében a hívő férj és apuka azonnal összepakolt, és hazaköltözött. Azóta kétkezi munkából és a kertjükben termelt zamatos gyümölcsökből, zöldségekből tartja fenn a családi egyensúlyt.

Így, hogy a család újra együtt van, hangsúlyossá vált egy régebbi igényük, hogy szükségük lenne egy fürdőszobára, hogy a hideg téli időben ne kelljen minden egyes alkalommal a kinti WC-re menni, vagy egy lavórból, tűzhelyen melegített vízzel mosakodni. Az a vágyuk hogy legalább egy egyszerű kis fürdőszobájuk legyen, hogy melegben fürödhessenek, de mindeddig ez csak vágyálom volt, és a mostani helyzetükben is csupán a napi kiadásaikra futja. Ahhoz, hogy az álmuk megvalósuljon, a Kelet-Európa Misszióhoz fordultak segítségért;  bármilyen tárgyi vagy anyagi adományt elfogadnak.

A vízbevezetés és a fürdőszoba megépítése költségeinek felmérésében Bodnár János, a Misszió nevetlenfalui önkéntes munkatársa segítségükre sietett, így azt szakszerűen számosítani is sikerült: nagyjából 600.000 forintnak megfelelő összegre lenne szükségük, ahhoz, hogy a házukhoz hozzáépítsék és felszereljék a fürdőszobát. Az Udud család számára gyűjtést indítottunk. Segítsünk nekik!