„A nagy házalakítás” Szankon
Bizonyára már sokan látták és meghatottan nézték „A nagy házalakítás” című felkapott amerikai tévésorozatot. Minden epizód úgy kezdődik, hogy a házalakítók designer csapata meglepetésként betoppan egy kiválasztott szegény családhoz, és elrepítik őket egy izgalmas vakációra. Ezt követően szakemberek és önkéntes munkások százai lepik meg a család házát, és hét nap alatt teljesen felújítják, sőt, átalakítják azt.
Őszintén bevallom, hogy ahányszor láttam egy-egy epizódot, mindig felmerült bennem, hogy milyen jó lenne egy ilyen felújításban részt venni! Bár nehéz elhinni, de mégis megvalósult az álmom.
Augusztus végén huszonegy német önkéntes érkezett a Kelet-Európa Misszióhoz; autóval, motorral, lakókocsival és egy kamionnal, amelyben a felújításhoz szükséges építőanyagot, szerszámokat és a berendezést szállították. Emberek, akik idejüket és pénzüket nem sajnálva, csupán négy nap alatt, hét magyar önkéntessel együtt felújították, egy a Misszió által támogatott és felkarolt család házának nagy részét. A szóban forgó család Vas Margit családja. Nekem ez a történet egy csoda, hát még annak, akin segítettek!
Margiték a dél-magyarországi Szankon laknak egy százéves parasztházban. A ház állaga sokat romlott az utóbbi években, de Margit, aki egyedül neveli három gyermekét, a helyreállítás költségeit nem tudta kigazdálkodni. A családgondozás során láttam, hogy mekkora teher ez az édesanyának, és szerettem volna segíteni neki. Beszéltem erről a Misszió vezetőinek, tőlük tudtam meg, hogy – akárcsak egy évvel ezelőtt – egy németországi csapat idén is készül Magyarországra azért, hogy egy mélyszegénységben élő család házának felújításában segítsenek. Hosszas egyeztetések után a választás Margit háza felújítására esett. Amikor elmondtam a döntést az édesanyának, alig hitte el; napokig mintha a föld felett lebegett volna örömében.
Augusztus végén érkezett meg a csapat. Hihetetlenül jól megszervezett tempóban dolgoztak, mindenki pontosan tudta a feladatát; a tinédzserektől a nyugdíjas korúakig mindenki precízen dolgozott, és döbbenetes ügyességgel kezelte a különböző kisgépeket. Az udvar egy méhkashoz hasonlított, mindenkit hajtott a tenniakarás. Az édesanya minden nap elmondta: Nem tudom elhinni, hogy az én házam felújításán dolgoznak.
A ház napról napra szépült: bevezették a vizet, kiépítették a fürdőszobát, külön a WC-t, felszereltek egy komplett konyhát, mosogatógéppel, hűtőszekrénnyel. Felújították a nappalit, amelynek egy részéből kialakítottak egy külön kis szobát a legidősebb fiúnak. Új nyílászárókat raktak be a házba, megjavították a tetőszerkezet egy részét, valamint kívülről faburkolatot és szigetelést kapott a ház egy része. Az egyik életveszélyesen megrepedt falat, fapántokkal erősítették meg, a ház megsüllyedt sarka pedig új betonalapot kapott, ezzel megakadályozva a ház további süllyedését.
A munkálatok végén, a németek elvitték az anyukát egy szupermarketbe, hogy vásároljon be a gyerekek iskolakezdésére, majd ajándékul kifizették a számlát. Ezalatt a csapat kitakarította az udvart és a házat, a fürdőszobába kozmetikumokat és tisztálkodási szereket helyezett el, majd jelképesen egy piros masnit kötött az ajtó elé. Sorfalat állva vártuk haza a családot. Margit elérzékenyülve szállt ki a kocsiból, és sírva sétált a bejárati ajtóig. Nem is tudta szavakba foglalni örömét és háláját a sok-sok segítségért. Mindez nagyon megható volt!
Pár nap múlva meglátogattam a családot, és az anyuka mesélte, hogy minden reggel hálát ad Istennek mindenért, amit megérint az új otthonában, a bejárati ajtóért, a konyhaszekrényért, a zuhanykabinért… Még mindig nehéz felfognia, hogy már nem az összedőlt kinti budit kell használniuk, hogy kezet moshatnak folyóvízben, hogy nem lavórban kell mosakodniuk, hanem lezuhanyozhatnak. Csak sorolta és sorolta mindazt a jót, amivel Isten ezeken a kedves embereken keresztül megáldotta őket.
A felújítás kapcsán más csodák is történtek Margit családjában. Szank egy kis település, ahol mindenki mindenkiről tud mindent, azt is, ami Margit házatáján történt. Így amikor az egyetlen helyi vendéglős megtudta, hogy miféle felújítás zajlik náluk, rájött, hogy az építkezés ideje alatt Margit nem tud főzni, ezért felhívta őt, és felajánlotta, hogy biztosítja egész hétre családja számára az ebédet. Ez óriási meglepetés volt, mesélte Margit könnyek között. De még itt nem ért véget a történet. A felújítás után Margit bement az étterembe, hogy megköszönje a segítséget, viszont amit akkor hallott, arra nem számított. A tulajdonos megígérte, hogy ezután is minden nap ad nekik ebédet mindaddig, míg módjában van ezt megtenni. Már három hónap telt el azóta, és Margit családja még mindig kapja az ebédet. És még valami: amikor szeptember közepén Margit be akarta fizetni az esedékes óvodai költségeket, az óvónő közölte vele, hogy már valaki befizette helyette. Kiderült, hogy az étterem tulajdonosa volt a jótevő, akinek a gyermeke ugyanabba az óvodába jár, mint Margit kisfia.
Margit boldogan mesélte el azt is, hogy, a tinédzser fia, Viktor, nagy változáson esett át a házuk felújítását követően. Korábban nehezen kezelhető volt, nem számíthatott rá. Látva a jó példát, amit a házuk felújításán dolgozó fiatalok mutattak, Isten megérintette a szívét, és azóta mintha kicserélték volna. Megtapasztalta, hogy lázadó magatartása ellenére Isten mekkora csodát vitt véghez a családjukban, és ez kimozdította korábbi fásultságából. Meglátta, hogy odaszánással és munkával mekkora változásokat lehet elérni. Margit azt is elmondta, hogy azóta jobb a kapcsolata Viktorral, mindent megbeszélnek, közösen tervezgetnek, és Viktor kiveszi a részét az otthoni feladatokból is.
Örömmel és Isten iránti hálával tölt el, hogy ennek a történetnek én is részese lehettem.
„Így mutattam meg nektek, hogy szorgalmas munkával kell segítenünk azokat, akiknek szükségük van rá. Arra tanítottalak titeket, hogy emlékezzetek az Úr Jézus szavaira: Boldogabb leszel, ha te adsz másoknak, mint ha neked adnak valamit.” (EFo ApCsel 20, 35)
Kérészi Attila, Kiskunfélegyháza,
missziós munkatárs