A weboldal sütiket (cookie) használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával jóváhagyja a sütik használatát.

  • Segélyszállítmányok

    Segélyszállítmányok

  • Tűzifa-, és kályhaakció

    Tűzifa-, és kályhaakció

  • Ruhaadományok

    Ruhaadományok

  • Élelmiszerosztás

    Élelmiszerosztás

  • Karácsonyi csomagok

    Karácsonyi csomagok

  • Gyerektáborok

    Gyerektáborok

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6

A karácsonyi csomagosztás céljai minden évben ugyanazok: olyan gyermekeknek és rászorulóknak adni ajándékot, akik elképzelhetetlen körülmények között élnek, és Arra terelni figyelmüket, Aki miatt valóban lehet okunk ünnepelni. Ezeket a célokat igyekeztünk szem előtt tartani a meglátogatott családoknál, gyülekezeteknél és intézményeknél.

A karácsonyi ünnepeket követően egymás után érkeztek a fényképek és beszámolók a Kelet-Európa Misszióhoz. Látva a fotók szereplőit, és olvasva az írások szövegeit, az emberben ambivalens érzések kavarognak. Egyszerre érzi a csomagok átadásakor felfakadó örömöt és a borzasztó nyomor lesújtó erejét. Látja a mosolyt a gyerekek arcán, de látja a kép hátterében omladozó falat is. Egyszóval olyan emberekhez jutottunk el, akik szükségben vannak, akiknek elsősorban Istenre van szükségük. Éppen ezért az volt a célunk, hogy a cipősdobozok átadása mellett minden támogatott gyermek és család megértse, egész életükkel Isten felé kell fordulniuk. A csomagosztás során sok helyre sikerült eljutnunk, ami javarészt annak köszönhető, hogy nagylelkű emberek ebben az évben is sok cipősdoboznyi játékot, ruhát és élelmiszert juttattak el a Kelet-Európa Misszióhoz. A számos beszámoló közül csupán néhányat szeretnék kiemelni.

Kérészi Attila, missziónk munkatársa feleségével, Mónikával együtt a Kiskunfélegyházi Fogyatékos Személyek Nappali Intézményében adott át karácsonyi csomagokat olyan szellemi és testi fogyatékkal élőknek, akik bár felnőttek, betegségük miatt mégis gyermeki tudattal élnek és így is viselkednek, ennek minden hátrányával és előnyével. Nem sokkal korábban azonban az intézményben tragédia történt. Józsika, az egyik beteg, életét vesztette, amikor edzés közben egy 160 kg-os súly a mellkasára esett. A csupaszív, humoros, segítőkész fiúnak esélye sem volt a túlélésre. Halálát pszichológus közölte a többiekkel: még a legsúlyosabb fogyatékkal élők is megértették, Józsika nincs többé köztük. Hangos zokogás és sírás töltötte be a termet, kimondhatatlan gyász és fájdalom. Ebben a lelkiállapotban kellett Mónikának és Attilának felkészülnie az örömteli karácsonyi ünnepségre, és felkészíteni a gondozottakat is. A műsor nem meglepő módon szívszorító volt. Akár énekek, akár versek vagy gondolatok hangzottak el, Józsika emlékére mindenki a lehető legtöbbet igyekezett kihozni magából. A Kelet-Európa Misszió negyven beteg embernek adott karácsonyi csomagot, ami a borzasztó fájdalom közepén hatalmas boldogságot jelentett a gondozottaknak. Sokan csak ezt az egy ajándékot kapták karácsonyra, és boldogan mutogatták a dobozok tartalmát a körülöttük lévőknek.

Fontos kiemelni, hogy a cipősdobozokat nem mindig nagyszabású evangélizációk keretében juttattuk el címzettjeikhez. Munkatársaink közül többen az egész év során látogatnak családokat, ahol állandóan szembesülnek azok szükségeivel. Egyik legkedvesebb és legszorgalmasabb önkéntesünk, Panyik Gyuláné évek óta fáradhatatlanul foglalkozik szigetszentmiklósi családokkal, melyek változatos problémákkal kénytelenek együtt élni. Van köztük, amely banki hitellel küzd, mások fáznak és éheznek, megint mások kénytelenek a két szülőből egyet nélkülözni. Az egyik ilyen családban él Dorka, aki hatalmas ujjongásban tört ki, amikor csomagját kibontotta. Pontosan olyan cipő lapult a dobozban, amire az óvodában szüksége van. Arról nem is beszélve, hogy a ruhák díszítése szívecskés – Dorkának pedig éppen szív a jele. Dorka talán nem lepődik meg az ilyesféle „véletleneken”, hiszen húgával együtt ő is jár bibliaórára, és abban reménykedik, hogy az egész család egymás kezét fogva megy majd a mennybe.

A karácsonyi csomagosztások nem csak Magyarországon, hanem határon túl is zajlottak. Így például eljutottunk a székelyföldi Etédre, ahol kisebb felbolydulás fogadta munkatársainkat, mivel éppen december huszonegyedike, azaz "a világ vége" volt. A helyiek aggodalmaik közepette őrlődtek, hogy csak késik vagy esetleg el is marad a katasztrófa? A helyzet jó lehetőség volt arra, hogy tisztázva legyen: Jézus eljövetele közel van, amire mindenkinek érdemes készülnie –ám a szenzációhajhász „világvégevárás” nem kell, hogy félelmet okozzon. Miután a kedélyek lecsillapodtak, egy rövid imát követően (az összejövetel a szabad ég alatt, mínusz 6 fokban zajlott) ruhacsomagot kaptak az emberek.

Ez a beszámoló valószínűleg több olyan jellegzetességet mutat az olvasónak, melyek a korábbi évek hasonló beszámolóiban is előfordultak, és lehet, hogy a következő esztendők írásaiban is megjelennek majd. Ennek az az oka, hogy a döbbenetes emberi sorsok, az elképesztő körülmények és a kilátástalannak tűnő szellemi állapotok csak lassú változást tesznek lehetővé. A Kelet-Európa Misszióhoz érkezett beszámolók azonban azt bizonyítják, hogy a roppant ellenszéllel szemben is lehet haladni, és Isten szeretete a legeldugottabb falu legelhanyagoltabb családjához is elérhet.