A weboldal sütiket (cookie) használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával jóváhagyja a sütik használatát.

  • Segélyszállítmányok

    Segélyszállítmányok

  • Tűzifa-, és kályhaakció

    Tűzifa-, és kályhaakció

  • Ruhaadományok

    Ruhaadományok

  • Élelmiszerosztás

    Élelmiszerosztás

  • Karácsonyi csomagok

    Karácsonyi csomagok

  • Gyerektáborok

    Gyerektáborok

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6

Mielőtt kiszálltunk volna kollégáimmal az autóból, már megláttam a két srácot: egy piros, pöttyös labdával fociztak, és igen jókedvűnek tűntek. Ahogy ők is megláttak bennünket, nem húzódtak vissza, hanem mintha régi ismerősöket üdvözölnének, úgy köszöntek nekünk. Két vidám gyerek – pedig lehetne okuk a panaszra…


A helyszín egy nevesincs, eldugott kis falu Magyarországon. Itt él Margit, két általános iskolás fiával, teljesen egyedül, mert férje elhagyta és tartásdíjat sem fizet. Szegényes házacskájuk kicsiny konyhájában telepedtünk le, ami önmagában is nagy eseménynek számít: a ház tetőszerkezete egy tűz miatt leégett, ráadásul az oltás során a falak annyira átáztak, hogy az ingatlan veszélyessé is vált. A helyi önkormányzat segítségével sikerült orvosolni a tető problémáját, de ezzel korántsem szűnt meg a család minden nehézsége.

Amikor a szükségeikről beszélgetünk, Margit vonakodva formálja a szavakat: bár nagyon-nagyon kellene neki egy használható mosógép (a jelenlegi rozsdás példány már csak akkor működik, ha egy tégla lenyomja a fedelét), és a téli hideg közeledtével a tűzifára is gondolni kell, szégyelli bevallani, hogy mások segítségére szorul. Nem olyan fából faragták, hogy elhagyja magát, éppen ellenkezőleg! Sokszor nagyon fáradt, mert emberfeletti módon dolgozik, hogy gyermekei és saját megélhetését valamennyire biztosítani tudja. A hét minden napján, naponta háromszor eljár egy közeli telepre libákkal és kacsákkal foglalkozni. Előfordul, hogy éjszaka is dolgoznia kell, ilyenkor a gyerekek órákig egyedül maradnak a kis házban. Néha olyan munkát is elvállal, mely egy férfinak is becsületére válna: trágyát pakol, ami nem kis erőfeszítés egy családanyától. Ha a helyzet úgy hozza, a két fiú is vele megy dolgozni. Mivel nincs más lehetőség, csak a fárasztó nap után, késő este hazaérve jut idejük a házi feladatok elkészítésére.

A gyerekek a borzasztó nehéz körülmények ellenére mégis vidámak. Ahogy beszélgetünk Margittal, egyszer csak mosolyogva megjelennek és boldogan mutatják nekünk a rajzokat, melyeket éppen most készítettek a tiszteletünkre. Az édesapa persze hiányzik nekik, de a csonka család ellenére nagyon jól neveltnek, szófogadónak tűnnek. Mint kiderül, a fiúk az iskolában is szorgalmasak, ahova egyedül mennek el autóbusszal.

A Kelet-Európa Misszió egyik munkatársa kéthetente meglátogatja Margitot és a fiúkat, akik bár nem döntöttek még Jézus követése mellett, nagyon nyitottak az evangéliumra. Egyre inkább azt érzik: Isten létezik, és szereti őket. Ahogy beszélgetünk, Margit arcára kiül a hála, amit megpróbál szavakba is önteni, de nem tudja hogyan fejezze ki magát. Nem biztos, hogy mindent ki kell mondani, anélkül is ott vibrál a levegőben, hogy Margit szívből köszöni és megbecsüli a kapott támogatásokat, akár a lelkét, akár az életkörülményeit érintik.