• Segélyszállítmányok

    Segélyszállítmányok

  • Tűzifa-, és kályhaakció

    Tűzifa-, és kályhaakció

  • Ruhaadományok

    Ruhaadományok

  • Élelmiszerosztás

    Élelmiszerosztás

  • Karácsonyi csomagok

    Karácsonyi csomagok

  • Gyerektáborok

    Gyerektáborok

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6

Ukrajna egyetlen lepratelepe, Kucsurgán munkatársaink által gyakran látogatott hely: Hánykovics Leonárd és csapata rendíthetetlenül rója a kilométereket, hogy újból és újból találkozzon a telepen élő leprás betegekkel. A kucsurgániak közülük érdemes kiemelni Ljuba nénit. Az idős hölgy jó példája annak, amikor maga a bajbajutott segít másokon.

A lepra a legtöbbünk szemében félelmetes, legyőzhetetlen kór, amitől távol kell tartani magunkat - minél messzebb, annál jobb. Hánykovics Leonárd azonban régóta az ellenkező irányban halad. Meggyőződése, hogy Isten feladattal bízta meg: látogassa és segítse a leprás betegeket, vigyen nekik segélyt és foglalkozzon lelki problémáikkal is. Régóta végzi már ezt a munkát, és nincs benne semmiféle félelem, hogy elkaphatja a betegséget: ma már a lepra - ha nem is gyógyítható teljesen - kezelhető, és ebben az esetben nem is terjed. "Van egy fotó, ahol egy nyolcvanöt éves leprás néninek adok puszit. Na, ettől sokan elborzadnak. Én viszont hiszek." - mondja Leonárd.

A kucsurgáni lepratelepen élők között bizony sok az idős ember, még olyan is akad, aki hat éves korában került ide és most, nyolcvan évesen is itt él. A 81 éves Ljuba néni is közéjük tartozik. Férje, Misa bácsi néhány hónapja halt meg. Mindketten gyerekként kerültek a kucsurgáni lepratelepre, tulajdonképpen itt élték le az életüket is. Leprás betegként házasodtak össze, akkor még a Szovjetunióban. A szovjet vezetés akkoriban nem engedte meg, hogy a leprások gyereket szüljenek, mert attól tartottak, hogy így a lepra öröklődik és tovább fertőz. Ha mégis kiderült, hogy egy leprás nő várandós, a hatalom abortuszra kényszerítette. Így aztán Misa bácsi és Ljuba néni házaspárként ugyan, de gyermektelenül élte le az életét.

A hatvanas-hetvenes években a kucsurgáni telep a maihoz képest sokkal rosszabb állapotban működött, ami részben a Szovjetunió leprával szembeni gyógyszerhiányának volt köszönhető. A leprások többségének végtagjait gennyes és kezeletlen sebek borították. Több száz betegnek kellett naponta átkötni ezeket a sebeit, Ljuba néni pedig betegként is jelentkezett a feladatra. A nála betegebbeken segített és látta el az ápolónők munkáját.

Ma nem ő segít, hanem Ljuba néninek segítenek. Özvegyen, magára hagyatva él, és ebben a szomorú helyzetben nagy örömet okoz neki, ha valaki leül mellé és meghallgatja. Leonard és munkatársai éppen ezt teszik: igazi vigaszt nyújtanak Ljuba néninek, aki az évek során férjével együtt megtért. Most már tudja, hogy van reményünk, hogy lesz lehetősége újra találkoznia elhunyt férjével Isten Országában. Ott és akkor, már leprás sebek nélkül.