• Segélyszállítmányok

    Segélyszállítmányok

  • Tűzifa-, és kályhaakció

    Tűzifa-, és kályhaakció

  • Ruhaadományok

    Ruhaadományok

  • Élelmiszerosztás

    Élelmiszerosztás

  • Karácsonyi csomagok

    Karácsonyi csomagok

  • Gyerektáborok

    Gyerektáborok

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6

Aki rendszeresen figyelemmel kíséri hírleveleinket, tudhatja, hogy évek óta végzünk missziós munkát a menekültek között. Egyik segélyakciónk során egy budapesti gyülekezetbe eljáró menekültcsapatnak adtunk át jól megrakott élelmiszercsomagokat. Az egyik csomag olyan valakihez került, aki úgy érezte: egyenesen Isten küldte számára az ajándékot. Megismerve a történetét, nehéz ezzel vitatkozni...

 

Bizonyára nem árulunk el titkot azzal, hogy a hazánkba érkező menekülteknek számos nehézséggel kell megküzdeniük. Ha valaki meg is kapja közülük a tartózkodási engedélyt, többnyire albérletbe költözik és munkát keres, hogy a mindennapi betevőt valahogyan biztosítsa önmaga számára. Nos, egy budapesti menekült - nevezzük őt most Ahmednek -, aki a fent említett gyülekezetbe jár, éppen olyan élethelyzetbe került, hogy nem volt képes magának a mindennapi kenyeret biztosítani. A budapesti albérletben, amelyet egy társával együtt használ, csupán só volt a polcon; minden fogyasztható étel elfogyott. Az ember ilyen helyzetben sokszor csak egy dolgot tehet: miközben éhezik, bízik a csodában.

És az valamikor meg is érkezik. Mert ami ezután történt, az olyan, mint amivel a mesékben találkozunk.

Ahmed utolsó pénzén vett magának egy szelet pizzát, ám mielőtt elfogyasztotta volna, egy hajléktalanra lett figyelmes. Talán azért is vette észre, mert láthatóan ő is az éhséggel küzdött. Megindulva a látványon, Ahmed lemondott a kezében tartott utolsó falatról is, és a pizzaszeletet odaadta a hajléktalannak. Ezután éhesen hazafelé vette az irányt, és amikor megérkezett, megdöbbenve vette észre a két alaposan megrakott élelmiszercsomagot, melyet lakótársa magával hozott. Örömmel és hálával írt nekünk: "Pont amikor a legkétségbeesettebb voltam, akkor találkoztam ilyen nagylelkűséggel! Ez tényleg Isten ajándéka volt!"

Többről van itt szó, minthogy Ahmed megtölthette a gyomrát. A történtek rávilágítanak arra, hogy Isten időzítése tökéletes, gondoskodása pedig a legmegfelelőbb pillanatokban érheti el az embert. Képesek vagyunk ezt meglátni a saját életünkben?