• Segélyszállítmányok

    Segélyszállítmányok

  • Tűzifa-, és kályhaakció

    Tűzifa-, és kályhaakció

  • Ruhaadományok

    Ruhaadományok

  • Élelmiszerosztás

    Élelmiszerosztás

  • Karácsonyi csomagok

    Karácsonyi csomagok

  • Gyerektáborok

    Gyerektáborok

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6

Kétségtelen, hogy az előző évben rengeteg alkalommal láthattunk-hallhattunk híreket a hazánkon átáramló menekültekről. Missziós tevékenységeink során mi is számos módon foglalkozunk a távoli országokból érkező emberekkel, ám idén januárban a menekültmissziót nem a réteken és mezőkön vándorló emberek tömegei között végeztük, hanem egy budapesti átmeneti otthon családjait látogattuk meg. Ők olyan menekültek, akik egy ideje már kérelmük elbírálására várnak...

 

Az otthonban dolgozók első látogatásunk előtt egy listát adtak nekünk; több, mint tíz menekültcsalád leírta, milyen konyhai eszközökre lenne szükségük ahhoz, hogy mindennapjaik során boldogulni tudjanak. A lista alapján megvásároltuk a szükséges mennyiségű tányért, kanalat, edényt, serpenyőt, poharat, tálat és tálcát.

Érdekes élmény volt azt látni, hogy ezek a családok micsoda örömmel fogadták ezeket a mindennapi használati tárgyakat. Mitöbb, egyik látogatásunk alkalmával kisebb "közelharc" robbant ki az edényekért, serpenyőkért és fazekakért: a nagyobb dobozokban asztalra rakott konyhai eszközöket szinte egyetlen perc alatt szétkapkodták.

Persze az az igény, hogy emberi körülmények között éljenek a jelenlegi otthonuknak számító egyetlen szobában, és saját edényeikből ehessék az általuk megfőzött ételt, teljesen érthető. 

Ráadásul az otthonban lakó menekültcsaládok abban sem lehetnek biztosak, hogy sorsuk rövid időn belül jobbra fordul. Néhányuk három hónapja, de akad, aki már három éve vár státusza elbírálására. Találkoztunk terhes anyukával, aki második gyermekét várta (hírlevelünk kiküldésekor már minden bizonnyal életet is adott neki). Egy tizenegy éves afgán kislány meglepett bennünket azzal, hogy magyarul szólt hozzánk. Elmesélte, hogy már három éve itt lakik édesanyjával és két testvérével. Önkéntes segítők és tanárok támogatásának köszönhetően magántanulóként most jutott el addig, hogy felső tagozatos legyen. Már nagyon szeretne rendes iskolába járni, hogy gyerekek között lehessen.

A segélyek szétosztása után rögtönzött listát írtunk: a családanyák körénk gyűltek és kértek bennünket, ha lehetséges, szerezzünk számukra még néhány használati tárgyat, konyhai eszközt, pelenkát vagy iskolaszert. Az összegyűlt kérések csupa olyan dolgot tartalmaztak, melyek jó része bármelyik átlagos magyar háztartásban megtalálható - az otthonban lakó édesanyák azonban nagy kincsként gondolnak ezekre.

A szomáliai, afgán, szudáni, elefántcsontparti családok messziről jöttek, de vajon itt maradhatnak-e Magyarországon? Ha igen, képesek lesznek-e integrálódni a magyar társadalomba, tanulni és munkát vállalni, boldogulni és helytállni az életben? És ami ennél is fontosabb: amíg itt tartózkodnak, mi, magyar keresztények, tudjuk-e nekik úgy közvetíteni Isten szeretetét, hogy találkozzanak Krisztussal, aki mennyei állampolgárságot adhat nekik?