• Segélyszállítmányok

    Segélyszállítmányok

  • Tűzifa-, és kályhaakció

    Tűzifa-, és kályhaakció

  • Ruhaadományok

    Ruhaadományok

  • Élelmiszerosztás

    Élelmiszerosztás

  • Karácsonyi csomagok

    Karácsonyi csomagok

  • Gyerektáborok

    Gyerektáborok

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6

Budapest és Röszke után a magyar-horvát határra is eljutottunk, hiszen menekültek ezreit szállították oda buszokkal a horvát hatóságok, hogy ott magyar buszokra-vonatokra átszállva folytassák útjukat. Tűző nap, szomjazó emberek, kavargó érzelmek, feszült, szinte percről-percre változó helyzet. Így lehetne összefoglalni a határnál szerzett tapasztalatainkat.

 

Időközben lett egy jelszavunk: "fő a rugalmasság!" A menekültek felé irányuló szolgálatban sokszor hangoztattuk, hogy ez a munka megköveteli az állandó változáshoz való alkalmazkodás képességét. A helyzet az elmúlt hetekben rendkívül képlékeny volt: a migránsok hol itt, hol ott jelentek meg, egyszer buszokkal szállították őket, máskor maguk gyalogoltak egyik helyszínről a másikra. Valamikor ételt osztottunk, valamikor takarítottunk utánuk, valamikor segélyt vittünk a menekülttáborokba.

Amikor Horvátország felé vettük az irányt, jó ideig keresnünk kellett a tömeget, mire Bapska határátkelőnél rábukkantunk. Borzasztó látvány tárult elénk: a völgyben, a határátkelő bódéi előtt, horvát rendőrök sorfala tartott vissza mintegy ötszáz menekültet. Az emberek a tűző napon álltak élelem és víz nélkül, rájuk volt írva, hogy már jó ideje. Ebből következően a helyzet meglehetősen feszültnek tűnt, a rendőrök nem is engedtek bennünket a tömeg közelébe. Kizárólag a Vöröskereszt munkatársai segíthettek az elájulni készülő, legyengült vagy beteg embereknek, a terhes anyukáknak és kisgyermekes asszonyoknak: őket "kimenekítették" a közeli ENSZ-sátor hűvösébe. Időközben megérkezett a horvát rendőrség különleges alakulata is, hogy meggátolják a kitörésre készülő menekülteket a futásban, végül üres buszok jelentek meg, melyekre felterelték őket.

Miután a buszok megteltek, végre lehetőségünk nyílt arra, hogy a kimerült és elcsigázott embereknek italt és élelmet adjunk, majd néhány jó szót is szóljunk hozzájuk. Munkánkba az egyik menekült is bekapcsolódott: egy szír keresztény fiatalember sokat segített a segélyek kiosztásában és a többiekkel való kommunikációban. A fiú régóta gyalogolt már, csak amikor buszokon utazott, akkor tudott egy kicsit aludni. Elmondása szerint bátyja Németországban már várja őt. Ha minden jól megy, informatikus mérnökként fog dolgozni, miután megszerezte a mesterfokozatot. Mindez persze csak álomnak tűnt, s hogy valóság lesz-e belőle, azt senki nem tudta megmondani ennek a szír srácnak.

A horvátországi missziós utunk során közel egy tonnányi segélyt osztottunk szét nagyjából nyolcszáz menekült között. Nem sok jutott egy emberre, de hiszünk abban, hogy a Jézus Krisztus nevében adott falatokat, a cipőket és a ruhát Isten felhasználja, hogy pozitív irányban változzon a keresztényekről korábban kialakított kép a szívükben. A folyamatosan változó helyzet ellenére Isten állandóként végig ott állt mögöttünk. S bár a menekültek legnagyobb része muzulmánnak vallja magát, úgy láttuk, az első "igazi" találkozás a keresztényekkel hatást gyakorolt rájuk. Hiszünk abban, hogy Isten tovább gondoskodik róluk.