A weboldal sütiket (cookie) használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával jóváhagyja a sütik használatát.

  • Segélyszállítmányok

    Segélyszállítmányok

  • Tűzifa-, és kályhaakció

    Tűzifa-, és kályhaakció

  • Ruhaadományok

    Ruhaadományok

  • Élelmiszerosztás

    Élelmiszerosztás

  • Karácsonyi csomagok

    Karácsonyi csomagok

  • Gyerektáborok

    Gyerektáborok

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6

Nem jó dolog azt látni, hogy ilyen sok menekült hever a Keleti Pályaudvar folyosóin, lépcsőin és átjárásra használt területein, vagy éppen a röszkei bozótosban, a különféle gyűjtőpontokon. Nem jó, mert a jó az lenne, ha ezek az emberek békében és biztonságban élhetnének saját országaikban, normálisnak nevezhető, emberhez méltó körülmények között. Ám most mégis itt vannak közöttünk, ezért úgy láttuk helyesnek, ha megpróbálunk segíteni rajtuk.

 

Az OM misszióval összefogva, két napon keresztül meleg teát és kávét, banánt és almát, csokoládét és vizet kínáltunk a Budapesten tartózkodó menekülteknek. Kollégáink egy nap Röszkére is leutaztak, ahol ugyancsak gyümölcsöt és kekszet, teát és tejet adtak a szerencsétlen embereknek. A száz kiló banán, amit vittünk mindenkinek mosolyt csalt az arcára, ennél már csak a gyerekek örültek jobban a kapott plüssállatoknak. A testi segítségnyújtás mellett szerettünk volna a lelkiekkel is törődni, ezért arab nyelvű Újszövetséget, illetve arab, pastu, fárszi és urdu szórólapokat készítettünk.

Noha a menekültek (legalábbis ottlétünkkor) nem sokan tartózkodtak a fővárosban, azért így is körénk gyűltek, amikor meglátták a kirakott asztalokat. Többségük Afganisztánból érkezett és a II. János Pál pápa téren vert sátrat, vagy terítette le pokrócát a fűre. Tervük, sorstársaikhoz hasonlóan az, hogy eljussanak Németországba és ott tanuljanak, dolgozzanak, egzisztenciát teremtsenek családjuk számára. Röszkére érkezésünkkor 30-40 rendőrautó villogott a kukoricamező felé vezető úton, egy helikopter pedig a szántóföldek felett körözött, keresve a gyűjtőpontról éppen kitört menekültek egy csoportját. A befogadó állomásra ugyan nem engedtek be bennünket, de adományunkat szívesen vették a Vöröskereszt önkéntesei, akik egyedüli civilként tartózkodhattak a tábor területén.

Nehéz a menekültekről egységesen beszélni, hiszen minden ember mögött egyéni sors és történet áll. Így például Budapesten találkoztunk gyógyszerész édesanyával, aki kamasz lányával együtt arról álmodozik, Németországban letelepedve munkát kapnak, és a lány majd orvosnak tanulhat. Valakinek azonban még álmai sincsenek. Egy fiatal szíriai tanárnő azt mondja, ha eljut Svédországba, még nem tudja mit fog csinálni. Egyelőre a túléléssel foglalkozik, a háborús múltat akarja maga mögött hagyni, de a jövőre még nem koncentrál. A menekültek között olyan fiatal házaspárral is találkoztunk, akik egy hónappal ezelőtt tartották esküvőjüket: a férj mérnök és abban bízik, ha valahol befogadják őket, álláshoz is juthat majd. Röszkén az egyik apuka egy 1 hónapos kislányt tartott a kezében. Elég jól beszélt angolul. Elmondta, hogy szír, és hazájában egy olajkúton dolgozott, majd nagy természetességgel kijelentette, hogy Norvégiába tart, hogy egy ottani olajfúró toronynál vállaljon munkát. Szívszaggató volt hallgatni egy édesanya keserves zokogását. Mint megtudtuk, a tömegben elkeveredett tőle a gyermeke, és nem találta meg.

A menekültek többnyire muzulmánok, ám vannak közöttük, akik elfogadják az imát és a keresztény szórólapokat is. „God bless you” („Isten áldjon”) – mondja köszönetként egyikük, amikor kávét adunk neki. Visszakérdezünk, melyik Istenre gondol, mert mi itt Íszá (Jézus neve arabul) nevében segítünk rajtuk. A kézbe adott egyik szórólap is arról tájékoztatja őket, hogy sajnáljuk a velük történeteket és keresztény emberként nyújtunk segítséget nekik. A legtöbben megértik kik vagyunk és olyan is akad, aki azt válaszolja: ő is hisz Íszában, tiszteli Jézust. Egyikük felkap egy arab nyelvű Újszövetséget és megcsókolja, így kifejezve az érzéseit. A menekültek többsége persze muszlim hitben nőtt fel, és Allah követőjének tartja magát.

A továbbinduló emberáradat hátrahagy minden feleslegesnek ítélt tárgyat, hogy minél kevesebbet kelljen cipelni. Ottmaradnak a sátrak, polifoam matracok, levetett cipők, ruhák és ételmaradékok. Bennünk meg a kérdések, hogy hova vezet mindez? Keresztényként azonban bármilyen kérdés is vetődik fel a szívünkben, meg kell tennünk, hogy kenyeret adunk az éhezőnek, vizet a szomjazónak, függetlenül nemzeti vagy vallási hovatartozásától. A menekültekkel kapcsolatos munkánk korántsem ért véget.

Nézd meg fotógalériánkat a menekültekről!